-Köszönöm a...Fuvart.-Szálltam le Zafira-ról már az udvarban.
-Nincs mit.-Felelte, majd elment...
Én meg bementem.Felmentem a szobámba, ledobtam a táskámat az ágyra, majd az ablakhoz mentem.Remek...Will még mindig a legelőn van...
Lementem és elindultam a legelő felé...
-Szia!-Intettem neki, majd oda érve hozzá végig mértem...Gyakorolt...
-Szia!-Mosolygott rám.-Kész vagy?
-Mire?-Kérdeztem értetlenül.
-A gyakorlásra.-Felelte.
-Öhm...Beavatnál engem is?-Kérdeztem.
-Megtanítalak kardot forgatni és harcolni.Plusz, azt is, hogy kell bánnod a lovakkal...Meg ilyenek.-Mért végig.
-A lovakkal tudok bánni...És...Miért lenne nekem szükségem arra, hogy megtanuljak harcolni?-Kérdeztem bizonytalanul.Akarom én egyáltalán hallani a választ?!
-Hát...Soha nem árt...-Vont vállat.Majd oda nyújtott nekem egy kardot, amit elvettem...
-Hé...Ezek nem látszanak ilyen nehéznek...-Nyögtem.
Majd egy könnyed mozdulattal meglendítettem a fegyvert, huncut mosollyal az arcomon...
Will meglepődve védte ki a csapást...
-Nem mondtad, hogy forgattál már kardot!-Mosolygott rám.
-Mert nem is.-Vontam vállat.-Olyan, mintha...Csak belülről jönne...Csak megy és kész.
Miután negyed órán át "hadonásztunk", kifulladva ültem le a fa tövébe.-Én kész vagyok...-Fújtam ki a levegőt.
-Feladod?!-Ült le mellém Will.
-Még mit nem!-Vágtam rá.-Csak...Pihenőt tartok.
-A csatában sem lehet pihenni.-Állt fel.-Gyerünk!-Nyújtotta a kezét.
Felálltam és levettem a dzsekimet, mivel kezdett már melegem lenni...
-Gyerünk...-Sóhajtottam.
Ekkor hoztak oda két felnyergelt lovat.Azaz Hugo-t és Keselyüstök-t...
Hugo oda jött hozzám.
-Szia...-Paskoltam meg a nyakát.-Hát te?!
-Része a gyakorlásnak...-Mondta Will.
-Lovak?!-Vontam fel a szemöldökömet.
-Hát...Nem gyalog mész a csatában.-Ült fel a lovára Will.-Lelovagolunk a patakhoz...Vágtában.
-Oké.-Ültem fel Hugo-ra, majd elindultunk...
Ahhoz a bizonyos patakhoz negyed óra alatt értünk le...Leszálltunk a pacikról és elengedtük őket, hogy menyjenek el legelészni...Mi meg leültünk egy lapos sziklára...
-Annyira gyönyörű itt minden...-Sóhajtottam.
-Igen...Én is szeretek itt lenni...-Mosolyodott el Will.-Csak...Sajnos nem biztos, hogy ez így marad még sokáig...
-Hogy-hogy?-Kérdeztem rémülten.
-Farkasok...Nyugatról és Délről.-Sóhajtott.
-Öhm...Nem tudom mik, vagy kik azok a farkasok...-Húztam el a számat.
Will csendesen ült, majd hirtelen felpattant.-Azok!-Suttogta, majd elénk mutatott, a patak túloldalára...Ekkor két fekete, két lábon járó farkas szerű lény ugrott elő...Vészesen vicsorogtak ránk, szemeik vérvörösek voltak...
Will kirántotta a kardját, s én is így tettem...
Az egy dolog, hogy barátilag gyakoroltunk, de ezek a fenevadak nem adnak pihenőt...Ez most teljesen éles küzdelem...Ahol nem biztos, hogy mi győzünk...
Az egyik farkas felém lépett, mire én meglendítettem a kardom, erre a dög megtántorodott...
-A mellkasára és a fejére célozz!-Szólt oda Will, mire bólintottam.S a küzdelem elkezdődött...
Will könnyed mozdulatokkal leszerelte, majd megölte az ellenfelét, nekem viszont kissé nehezemre esett mindez...
Végül azt hiszem a vérfarkas...Öhm..."Karját" vágtam le.Majd kardomat mellkasába szúrva megöltem...
Hevesen dobogó szívvel, remegő lábakkal álltam és csak a kezeimet néztem.Majd tekintetem a földön lévő tetemekre tévedt...
-Lily...-Lépett oda hozzám Will, majd megölelt.-Mára sok volt ez neked...De azért...Ügyes voltál.-Mosolygott kedvesen.-Gyere!Szólnunk kell a falusiaknak és a lovagoknak, hogy itt vannak!-Mondta, majd Felült a lovára, én pedig egy bólintás után felültem Hugo-ra.S már vágtattunk is sebes iramban a vár felé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése