5.Fejezet: Tanácskozás

-Atyám!Atyám!-Sietett be a trónterembe Will, én pedig utána...

-Fiam...Mi a baj?!-Állt fel a király.

-Hívd össze a tanácsot...Farkasok...-Felelte.A király arca hamuszürkévé vált...Majd ismét vissza nyerte a színét és intett a szolgájának.A tanács tíz perc múlva gyűlt össze a trónteremben, aminek közepén egy kerek asztal volt, körülötte székekkel...Will leültetett maga mellé...Zavarban voltam.Nem is kicsit, de ezt megpróbáltam elrejteni.

-Uram...-Hajoltak meg a király előtt a lovagok, majd Will-nek is biccentettek.Engem viszont...Kihagytak...

-Fiam!Mondd el mi történt...-Pillantott fiára Frederic király, miután a nagy faajtó bezárult...

-Lily-vel gyakorlás után lelovagoltunk a patakhoz...Ott támadott ránk...Két fekete, vörös szemű dög...A tetemek szerintem még ott is vannak.-Hadarta el a történteket.

-Már...Elnézést!De...Miféle "gyakorlás"-ról van szó?-Kérdezte gúnyosan végig mérve egy lovag, tőlem öttel balra.

-Hidd el, Lucius...Lily jobban forgatja a kardot, mint hinnéd...-Felelte Will.-Talán...Még jobban is, mint te.

-Will...-Szólaltam meg halkan.

-Nem hinném, hogy ennyire...Jó lenne egy...Nő...-Fintorgott a férfi.

-Elég.-Szólt közbe a király.-Most fontosabb a tanácskozás...

***

Miután megbeszélték a dolgokat mindenki ment a dolgára.Odakint már esteledett...Elmentem lefürdeni és felvettem egy hosszú, fehér, nyári ruha szerű hálóinget.Annyira szép volt...A mi dimenziónkban az ember simán kimenne benne az utcára is...

Ismét az ablakomnál álltam és a legelőn legelésző lovakat, s a velük foglalkozó férfit néztem.Ismét Will volt az...

Lementem az udvarba és elindultam a legelő felé.Zafira amikor észre vett elindult felém.

-Szia...-Túrtam bele a sörényébe.

-Ülj fel rám...-Le"térdelt" majd fél oldalasan ráültem.Aztán felállt és elindult velem a többiek felé...

-Lily...-Mosolygott rám Will.

-Szia...-Csúsztam le a lovam hátáról.

-Hogy-hogy nem vagy a szobádban?-Kérdezte.

-Én is ezt kérdezném tőled...-Feleltem.

-Nem tudtam aludni...-Feleltük egyszerre.Majd mind a ketten elmosolyodtunk...

-Valami baj van?-Kérdeztem miután Will olyan furává vált...

-Semmi komoly.-Rázta meg a fejét.

-Will...-Sóhajtottam.

-Te nem tudsz semmit sem Cantante-ről...A mítoszokról...-Dőlt a fának.

-Hát...Mesélj...-Vontam vállat.

-A jóslat szerint...Jönni fog egy lány.A megváltó...A felszabadító.Kinek szeme a csillagok, szava a nap igaz fénye...-Kezdett bele.-Lily...Mit gondolsz...Véletlen mindaz...Hogy kiképezlek?Hogy találkoztál Zafira-val?Hogy itt vagy?!

-Mi?!Hogy én...Az...A lány?!-Nevettem fel.-Ugyan már!

-Lily!Még nem fejeztem be a mondát...-Szólt rám.-Szóval...A vár alagsorában...Van egy festmény.Az első királyunk lányáról, aki...Feláldozta magát a hazáért.A farkasok akkori vezére, Luchian...És a serege betört a kastélyba és lemészároltak mindenkit...Amiatt a lány miatt.Penelope miatt.A lány tudta, hogy ha egy farkas vasfüvet kap meghal...tudta, hogy most, ezen az éjjelen meg fog halni, így egy pohár vízbe vasfű kivonatot kevert...Megitta...A farkasok királya, Luchian megharapta, majd...Meghalt...Penelope a következő éjjelen halt meg...A harapás elfertőződött, sok vért vesztett, majd vége lett az életének...Penelope...Szóval...Január elsején született és január elsején is halt meg...Te mikor születtél, Lily?

-1992.01.01.-Nyeltem nagyot...-Január egy....

-Te vagy az, Lily...Ha még most sem hiszel nekem...Gyere és nézzük meg Penelope festményét...A hasonmása vagy!Érted?!

Szaporábban vettem a levegőt, remegtem...

Egy egykori hercegnő a hasonmásom...Egy monda valódi főszereplője vagyok...Nekem kell megmentenem egy világot...A barátaimat...

4.Fejezet: Gyakorlás

Vissza érve ismét felültem Zafira-ra és megindultunk a kastély felé...

-Köszönöm a...Fuvart.-Szálltam le Zafira-ról már az udvarban.

-Nincs mit.-Felelte, majd elment...

Én meg bementem.Felmentem a szobámba, ledobtam a táskámat az ágyra, majd az ablakhoz mentem.Remek...Will még mindig a legelőn van...

Lementem és elindultam a legelő felé...

-Szia!-Intettem neki, majd oda érve hozzá végig mértem...Gyakorolt...

-Szia!-Mosolygott rám.-Kész vagy?

-Mire?-Kérdeztem értetlenül.

-A gyakorlásra.-Felelte.

-Öhm...Beavatnál engem is?-Kérdeztem.

-Megtanítalak kardot forgatni és harcolni.Plusz, azt is, hogy kell bánnod a lovakkal...Meg ilyenek.-Mért végig.

-A lovakkal tudok bánni...És...Miért lenne nekem szükségem arra, hogy megtanuljak harcolni?-Kérdeztem bizonytalanul.Akarom én egyáltalán hallani a választ?!

-Hát...Soha nem árt...-Vont vállat.Majd oda nyújtott nekem egy kardot, amit elvettem...

-Hé...Ezek nem látszanak ilyen nehéznek...-Nyögtem.

Majd egy könnyed mozdulattal meglendítettem a fegyvert, huncut mosollyal az arcomon...

Will meglepődve védte ki a csapást...

-Nem mondtad, hogy forgattál már kardot!-Mosolygott rám.

-Mert nem is.-Vontam vállat.-Olyan, mintha...Csak belülről jönne...Csak megy és kész.

Miután negyed órán át "hadonásztunk", kifulladva ültem le a fa tövébe.-Én kész vagyok...-Fújtam ki a levegőt.

-Feladod?!-Ült le mellém Will.

-Még mit nem!-Vágtam rá.-Csak...Pihenőt tartok.

-A csatában sem lehet pihenni.-Állt fel.-Gyerünk!-Nyújtotta a kezét.

Felálltam és levettem a dzsekimet, mivel kezdett már melegem lenni...

-Gyerünk...-Sóhajtottam.

Ekkor hoztak oda két felnyergelt lovat.Azaz Hugo-t és Keselyüstök-t...

Hugo oda jött hozzám.

-Szia...-Paskoltam meg a nyakát.-Hát te?!

-Része a gyakorlásnak...-Mondta Will.

-Lovak?!-Vontam fel a szemöldökömet.

-Hát...Nem gyalog mész a csatában.-Ült fel a lovára Will.-Lelovagolunk a patakhoz...Vágtában.

-Oké.-Ültem fel Hugo-ra, majd elindultunk...

Ahhoz a bizonyos patakhoz negyed óra alatt értünk le...Leszálltunk a pacikról és elengedtük őket, hogy menyjenek el legelészni...Mi meg leültünk egy lapos sziklára...

-Annyira gyönyörű itt minden...-Sóhajtottam.

-Igen...Én is szeretek itt lenni...-Mosolyodott el Will.-Csak...Sajnos nem biztos, hogy ez így marad még sokáig...

-Hogy-hogy?-Kérdeztem rémülten.

-Farkasok...Nyugatról és Délről.-Sóhajtott.

-Öhm...Nem tudom mik, vagy kik azok a farkasok...-Húztam el a számat.

Will csendesen ült, majd hirtelen felpattant.-Azok!-Suttogta, majd elénk mutatott, a patak túloldalára...Ekkor két fekete, két lábon járó farkas szerű lény ugrott elő...Vészesen vicsorogtak ránk, szemeik vérvörösek voltak...

Will kirántotta a kardját, s én is így tettem...

Az egy dolog, hogy barátilag gyakoroltunk, de ezek a fenevadak nem adnak pihenőt...Ez most teljesen éles küzdelem...Ahol nem biztos, hogy mi győzünk...

Az egyik farkas felém lépett, mire én meglendítettem a kardom, erre a dög megtántorodott...

-A mellkasára és a fejére célozz!-Szólt oda Will, mire bólintottam.S a küzdelem elkezdődött...

Will könnyed mozdulatokkal leszerelte, majd megölte az ellenfelét, nekem viszont kissé nehezemre esett mindez...

Végül azt hiszem a vérfarkas...Öhm..."Karját" vágtam le.Majd kardomat mellkasába szúrva megöltem...

Hevesen dobogó szívvel, remegő lábakkal álltam és csak a kezeimet néztem.Majd tekintetem a földön lévő tetemekre tévedt...

-Lily...-Lépett oda hozzám Will, majd megölelt.-Mára sok volt ez neked...De azért...Ügyes voltál.-Mosolygott kedvesen.-Gyere!Szólnunk kell a falusiaknak és a lovagoknak, hogy itt vannak!-Mondta, majd Felült a lovára, én pedig egy bólintás után felültem Hugo-ra.S már vágtattunk is sebes iramban a vár felé...