1.Fejezet: Ismerkedés

-Köszönöm a vacsorát!-Álltam fel az asztaltól.-Elmehetek?

-Sipírc!-Intett fejével mosolyogva a bátyám.

-Kösz...Na hali!-Mondtam vigyorogva, majd felsiettem a lépcsőn.

Bementem a szobámba...

A pizsimet levettem és felöltöztem.

A szürke, kapucnis felsőmet vettem fel, egy koptatott, sötét farmert, a szürke tornacipőmet.A hajamat copf-ba kötöttem jó szorosan, a fejem búbján.És kész is voltam...Bementem a gardróbba, át a pánikszobámba és a könyvespolchoz...

A nagy, vastag, bőrkötéses, ősrégi könyvet kihúztam, mire a titkos ajtó elő bukkant...Átléptem...

Már két napja, hogy ide járok, ide a titkos világba...

Mindig magányosan jártam az erdőket, de nem mentem túl messzire...

Ugyan olyan ragyogó idő volt, a fű dús és zöld, a fák nagyok, a virágok gyönyörűek...Tisztára mint a National Geographic-ban...Csak ez igazi, életnagyságú...Tök durva...

Ekkor hangokat hallottam a bokrok közül...Automatikusan oda néztem.Semmi.

-Hahó...Van ott valaki?!-Kérdeztem halkan.

Semmi...Aztán megkönnyebbülve mentem tovább...Vagyis mentem volna...

-Ki vagy te?!-Szólalt meg egy női hang mögöttem...Megfordultam és...Alig hittem a szememnek.

Na jó...Tényleg egy ló szólalt meg?!Vagyis...Létezik egyáltalán beszélő ló?!

-Hahó...Hallod amit mondok?!-Szólalt meg ismét, majd egyet előre lépett.Én meg hátra.

-Te...Te beszélsz?!-Kérdeztem vissza.

-Igen...Úgy tűnik.-Bólintott.Bólintott?!?!Na jó...Én megbuggyantam!

-Öhm...Én...Két napja fedeztem fel ezt a helyet...-Motyogtam.-Jah és...Lily vagyok...

-Zafira...-Mondta.-Hogy kerültél ide?!

-Hát én...Juneau környékén lakom és...A gardróbomban egy titkos szobából, a könyvespolcon volt az a nagy könyv és én...-Hebegtem.

-Várj...Mit mondassz?!-Nevetett fel.

-Öhm...Fogalmam sincs...-Hajtottam le a fejem.

-Gyere, ülj fel a hátamra...-Intett fejével maga felé.

-Hova megyünk?!-Kérdeztem tétován.

-Ahj...Hogy ti emberek mennyit kérdezősködtök!A király elé...Tudnia kell, hogy...Egy idegen van a földjén.-Mondta.

-De...Na jó!Még egy kérdést Zafira...-Sóhajtottam, majd bólintására folytattam.-Mégis...Hol vagyok?!

-A Második Világban, Cantante-ban...-Mondta.

-Oké...-Sóhajtottam, majd oda mentem a hófehér paripához és felültem a hátára.

-Kapaszkodj...-Mondta, majd olyan sebes vágtába fogott, hogy olyat én még nem láttam...

Már vagy húsz perce biztos, hogy vágtattunk, amikor Zafira lassított, majd megállt...

-Üdv Cantante Királyának, III.Frederic Királynak várában!-Mondta, én meg végre fel pillantottam...Egy dombon egy hatalmas, gyönyörű vár állt...Ilyet se látni minden nap!

-Azt a...-Ámultam el.-Csodaszép...

Aztán Zafira ismét megindult...A kaput kinyitották nekünk az őrök és én Zafira hátán összébb húztam magam...Mindenki úgy megbámult...Kínos volt...Aztán megálltunk egy lépcső előtt.

Az előttünk lévő két szárnyas, kovácsolt vas keretes, vastag fa ajtó kitárult...

Egy középkorú, hosszú hajú férfi jött ki, akit szolgák ugráltak körül.

Leszálltam Zafira hátáról...Aki fejet hajtott.

-Frederic Király...-Mondta a ló...Heh olyan durva mondan, hogy ló...

-Hát te meg ki vagy?-Fordult felém a király, miközben méregetett.Zafira megbökött fejével, mire egy kicsit én is meghajolgattam...

-Öhm...Én...A nevem Lily...És...-Pillantottam Zafira-ra.

-Az erdőben találkoztunk...Azt mondta, hogy két napja fedezte fel Cantante-t...-Fejezte be a mondatot a...Paci....

-Értem...Nos...A nevem Frederick Cantante...Cantante királya, s uralkodója...-Bólintott.-Érezd magad otthon!

Ekkor egy ló vágtatott be a kapun, felpáncélozva, mögötte nemsokkal még kb...Húsz ló, lovassal.

Az elől álló lovas leszállt, s a sisakját is levette...A király elmosolyodott...

-Fiam!-Tárta ki karjait az említett.

-Atyám!-Hajtott fejet a fiú, majd megölelte az apját...

Tekintete rám tévedt...elképesztően gyönyörű kék szemei voltak...Mint az apjának...Helyes volt...

-Mi hír nyugaton?-Kérdezte a király.

-Újabb farkasok jöttek Meridas-ból...Egyre többen vannak.-Felelte gondterhelten a fiú.-Ez ki, atyám?-Bökött fejével rám.

-Oh...Ő itt Lily...Egy...Eltévedt leány...-Mondta a férfi.

-Öhm...Igen...Fogalmazhatunk így is.-Bólintottam lassan.-Lily Ann Leroy...Vagyis...Lily.-Mutatkoztam be.

-William Cantante...Will...-Biccentett.-Itt lesz elszállásolva, a kastélyban?-Pillantott apjára aki viszonozta fia, mindent tudó, selytelmes pillantását, majd bólintott.

-Zafira!Elmehetsz!Lily...A szolgálólányom megmutatja a szobádat...Érezd magad kényelemben!-Mondta a király, majd fiávaL-aki megjegyzem még mindig engem bámult-elment...

Egy szőke, fonott hajú lány lépett oda hozzám...

-Kérem kövessen!-Mondta, majd bementünk...

Én meg csak ezt ismételgettem magamban:

Hová a fenébe kerültem?!?!