5.Fejezet: Tanácskozás

-Atyám!Atyám!-Sietett be a trónterembe Will, én pedig utána...

-Fiam...Mi a baj?!-Állt fel a király.

-Hívd össze a tanácsot...Farkasok...-Felelte.A király arca hamuszürkévé vált...Majd ismét vissza nyerte a színét és intett a szolgájának.A tanács tíz perc múlva gyűlt össze a trónteremben, aminek közepén egy kerek asztal volt, körülötte székekkel...Will leültetett maga mellé...Zavarban voltam.Nem is kicsit, de ezt megpróbáltam elrejteni.

-Uram...-Hajoltak meg a király előtt a lovagok, majd Will-nek is biccentettek.Engem viszont...Kihagytak...

-Fiam!Mondd el mi történt...-Pillantott fiára Frederic király, miután a nagy faajtó bezárult...

-Lily-vel gyakorlás után lelovagoltunk a patakhoz...Ott támadott ránk...Két fekete, vörös szemű dög...A tetemek szerintem még ott is vannak.-Hadarta el a történteket.

-Már...Elnézést!De...Miféle "gyakorlás"-ról van szó?-Kérdezte gúnyosan végig mérve egy lovag, tőlem öttel balra.

-Hidd el, Lucius...Lily jobban forgatja a kardot, mint hinnéd...-Felelte Will.-Talán...Még jobban is, mint te.

-Will...-Szólaltam meg halkan.

-Nem hinném, hogy ennyire...Jó lenne egy...Nő...-Fintorgott a férfi.

-Elég.-Szólt közbe a király.-Most fontosabb a tanácskozás...

***

Miután megbeszélték a dolgokat mindenki ment a dolgára.Odakint már esteledett...Elmentem lefürdeni és felvettem egy hosszú, fehér, nyári ruha szerű hálóinget.Annyira szép volt...A mi dimenziónkban az ember simán kimenne benne az utcára is...

Ismét az ablakomnál álltam és a legelőn legelésző lovakat, s a velük foglalkozó férfit néztem.Ismét Will volt az...

Lementem az udvarba és elindultam a legelő felé.Zafira amikor észre vett elindult felém.

-Szia...-Túrtam bele a sörényébe.

-Ülj fel rám...-Le"térdelt" majd fél oldalasan ráültem.Aztán felállt és elindult velem a többiek felé...

-Lily...-Mosolygott rám Will.

-Szia...-Csúsztam le a lovam hátáról.

-Hogy-hogy nem vagy a szobádban?-Kérdezte.

-Én is ezt kérdezném tőled...-Feleltem.

-Nem tudtam aludni...-Feleltük egyszerre.Majd mind a ketten elmosolyodtunk...

-Valami baj van?-Kérdeztem miután Will olyan furává vált...

-Semmi komoly.-Rázta meg a fejét.

-Will...-Sóhajtottam.

-Te nem tudsz semmit sem Cantante-ről...A mítoszokról...-Dőlt a fának.

-Hát...Mesélj...-Vontam vállat.

-A jóslat szerint...Jönni fog egy lány.A megváltó...A felszabadító.Kinek szeme a csillagok, szava a nap igaz fénye...-Kezdett bele.-Lily...Mit gondolsz...Véletlen mindaz...Hogy kiképezlek?Hogy találkoztál Zafira-val?Hogy itt vagy?!

-Mi?!Hogy én...Az...A lány?!-Nevettem fel.-Ugyan már!

-Lily!Még nem fejeztem be a mondát...-Szólt rám.-Szóval...A vár alagsorában...Van egy festmény.Az első királyunk lányáról, aki...Feláldozta magát a hazáért.A farkasok akkori vezére, Luchian...És a serege betört a kastélyba és lemészároltak mindenkit...Amiatt a lány miatt.Penelope miatt.A lány tudta, hogy ha egy farkas vasfüvet kap meghal...tudta, hogy most, ezen az éjjelen meg fog halni, így egy pohár vízbe vasfű kivonatot kevert...Megitta...A farkasok királya, Luchian megharapta, majd...Meghalt...Penelope a következő éjjelen halt meg...A harapás elfertőződött, sok vért vesztett, majd vége lett az életének...Penelope...Szóval...Január elsején született és január elsején is halt meg...Te mikor születtél, Lily?

-1992.01.01.-Nyeltem nagyot...-Január egy....

-Te vagy az, Lily...Ha még most sem hiszel nekem...Gyere és nézzük meg Penelope festményét...A hasonmása vagy!Érted?!

Szaporábban vettem a levegőt, remegtem...

Egy egykori hercegnő a hasonmásom...Egy monda valódi főszereplője vagyok...Nekem kell megmentenem egy világot...A barátaimat...

4.Fejezet: Gyakorlás

Vissza érve ismét felültem Zafira-ra és megindultunk a kastély felé...

-Köszönöm a...Fuvart.-Szálltam le Zafira-ról már az udvarban.

-Nincs mit.-Felelte, majd elment...

Én meg bementem.Felmentem a szobámba, ledobtam a táskámat az ágyra, majd az ablakhoz mentem.Remek...Will még mindig a legelőn van...

Lementem és elindultam a legelő felé...

-Szia!-Intettem neki, majd oda érve hozzá végig mértem...Gyakorolt...

-Szia!-Mosolygott rám.-Kész vagy?

-Mire?-Kérdeztem értetlenül.

-A gyakorlásra.-Felelte.

-Öhm...Beavatnál engem is?-Kérdeztem.

-Megtanítalak kardot forgatni és harcolni.Plusz, azt is, hogy kell bánnod a lovakkal...Meg ilyenek.-Mért végig.

-A lovakkal tudok bánni...És...Miért lenne nekem szükségem arra, hogy megtanuljak harcolni?-Kérdeztem bizonytalanul.Akarom én egyáltalán hallani a választ?!

-Hát...Soha nem árt...-Vont vállat.Majd oda nyújtott nekem egy kardot, amit elvettem...

-Hé...Ezek nem látszanak ilyen nehéznek...-Nyögtem.

Majd egy könnyed mozdulattal meglendítettem a fegyvert, huncut mosollyal az arcomon...

Will meglepődve védte ki a csapást...

-Nem mondtad, hogy forgattál már kardot!-Mosolygott rám.

-Mert nem is.-Vontam vállat.-Olyan, mintha...Csak belülről jönne...Csak megy és kész.

Miután negyed órán át "hadonásztunk", kifulladva ültem le a fa tövébe.-Én kész vagyok...-Fújtam ki a levegőt.

-Feladod?!-Ült le mellém Will.

-Még mit nem!-Vágtam rá.-Csak...Pihenőt tartok.

-A csatában sem lehet pihenni.-Állt fel.-Gyerünk!-Nyújtotta a kezét.

Felálltam és levettem a dzsekimet, mivel kezdett már melegem lenni...

-Gyerünk...-Sóhajtottam.

Ekkor hoztak oda két felnyergelt lovat.Azaz Hugo-t és Keselyüstök-t...

Hugo oda jött hozzám.

-Szia...-Paskoltam meg a nyakát.-Hát te?!

-Része a gyakorlásnak...-Mondta Will.

-Lovak?!-Vontam fel a szemöldökömet.

-Hát...Nem gyalog mész a csatában.-Ült fel a lovára Will.-Lelovagolunk a patakhoz...Vágtában.

-Oké.-Ültem fel Hugo-ra, majd elindultunk...

Ahhoz a bizonyos patakhoz negyed óra alatt értünk le...Leszálltunk a pacikról és elengedtük őket, hogy menyjenek el legelészni...Mi meg leültünk egy lapos sziklára...

-Annyira gyönyörű itt minden...-Sóhajtottam.

-Igen...Én is szeretek itt lenni...-Mosolyodott el Will.-Csak...Sajnos nem biztos, hogy ez így marad még sokáig...

-Hogy-hogy?-Kérdeztem rémülten.

-Farkasok...Nyugatról és Délről.-Sóhajtott.

-Öhm...Nem tudom mik, vagy kik azok a farkasok...-Húztam el a számat.

Will csendesen ült, majd hirtelen felpattant.-Azok!-Suttogta, majd elénk mutatott, a patak túloldalára...Ekkor két fekete, két lábon járó farkas szerű lény ugrott elő...Vészesen vicsorogtak ránk, szemeik vérvörösek voltak...

Will kirántotta a kardját, s én is így tettem...

Az egy dolog, hogy barátilag gyakoroltunk, de ezek a fenevadak nem adnak pihenőt...Ez most teljesen éles küzdelem...Ahol nem biztos, hogy mi győzünk...

Az egyik farkas felém lépett, mire én meglendítettem a kardom, erre a dög megtántorodott...

-A mellkasára és a fejére célozz!-Szólt oda Will, mire bólintottam.S a küzdelem elkezdődött...

Will könnyed mozdulatokkal leszerelte, majd megölte az ellenfelét, nekem viszont kissé nehezemre esett mindez...

Végül azt hiszem a vérfarkas...Öhm..."Karját" vágtam le.Majd kardomat mellkasába szúrva megöltem...

Hevesen dobogó szívvel, remegő lábakkal álltam és csak a kezeimet néztem.Majd tekintetem a földön lévő tetemekre tévedt...

-Lily...-Lépett oda hozzám Will, majd megölelt.-Mára sok volt ez neked...De azért...Ügyes voltál.-Mosolygott kedvesen.-Gyere!Szólnunk kell a falusiaknak és a lovagoknak, hogy itt vannak!-Mondta, majd Felült a lovára, én pedig egy bólintás után felültem Hugo-ra.S már vágtattunk is sebes iramban a vár felé...

2.Fejezet: Néhány új barát

-Köszönöm...-Biccentettem, majd leültem az ágy szélére.A szobalány pedig elment.

Nem volt kedvem a szobámban kuksolni...Az ablakhoz mentem és kinéztem...

Egy pej ló állt egy mezőn, mellette egy fiú...Férfi...Will?!Igen...ez Will a lovával!

Kimentem a szobámból, ki az udvarra...Zafira épp akkor jött ki egy istálló szerűségből...

-Zafira!-Futottam oda a lóhoz.-Szia...

-Szia, Lily!-Biccentett.-Hogy tetszik, itt?

-Gyönyörű...Sokkal jobb, mint az én...Világom...Legszívesebben itt maradnék örökre...De nem lehet...-Hajtottam le a fejem.

-Gyere...Körbe vezetlek!-Mondta, majd oldalt állt nekem, hogy felüljek rá.Felültem a kanca csupasz hátára, majd az lépésben elindult...

-Ez a királynőnk rózsakertje volt...A királynő...Sajnos...Meghalt három éve...-Mondta, s előttünk egy gyönyörű kert volt, vörös és fehér rózsákkal...

-Csodaszép...-Bólogattam.

Körbe mentünk a vár belsejében, s megnéztem a látni valókat...Utoljára a legelő felé tartottunk...

Zafira nyerített egyet...Mire egy másik nyerítés jött válaszul...Zafira ügetni kezdett...

Egy másik, hófehér paripa tartott felénk sebes iramban...Majd előttünk megállt...

-Zafira!!!-Szólalt meg a ló...Vagyis csődör (Mert a hangjából azt szűrtem ki, hogy fiú).

-Hugo...-Lépett oda Zafira a csődör elé, majd a két ló össze érintette az orrát...

-Ő ki?-Bökött a Hugo nevű ló felém.

-Lily vagyok...Most jöttem ide nemrég Zafira...-Szálltam le a lóról.

-A...Barátnőm...-Fejezte be a mondatot Zafira, majd megbökte a karomat.

-Oh...Hugo vagyok.Zafira társa...A...Párja.-Pillantott a mellettem álló lóra a mén.

-Hugo, Zafira...-Intett Will, majd meglátott engem és elmosolyodott...Elindult felénk...Utána meg jött a pej ménje is.-Sziasztok...-Álltak meg mellettünk.

-Hello...-Hajtottam le a fejem.

-Öhm Lily...Te még nem ismered az én lovamat...Ő itt Keselyüstök.Keselyüstök, ő itt Lily.

-Áh...Szóval te vagy az a titokzatos idegen...-Mért végig a ló.

-Igen...Én lennék...Üdv...-Mosolyogtam rá félénken.

-Szia...-Biccentett.

-Van mára valami dolgod, Lily?-Kérdezte Will.

-Hát...Az az igazság, hogy...Meg szerettem volna kérni Zafira-t, hogy vigyen vissza oda ahol találkoztunk...Haza kéne ugranom néhány...Ruháért.-Mondtam a "lovam"-ra pillantva.

-Hát persze!...-Vágta rá Zafira.

-Oké, köszi...-Bólintottam.-De...Az csak egy órácska...Azután ráérek.-Mondtam Will felé fordulva.-Miért is?!

-Hát...Elkezdjük a kiképzést.-Mondta huncut vigyorral, majd felült a lovára és elvágtatott.

-Jól hallottam, hogy...Kiképzést mondott?!-Fordultam a két ló felé.

-Igen...-Bólintott Hugo.-Na, de nekem mennem kell...Vszlát Lily, szia Zafira!-Mondta, majd elment...

Én meg kábultan felültem Zafira-ra, majd vágtattunk kifelé, az Északi-Kapun.Be az erdőbe és amikor oda értünk az odúhoz, amiből vissza lehet jutni, megkértem Zafira-t, hogy várjon meg...

Aztán vissza mentem haza...

Minden úgy, ahogy hagytam...Remek...

Átöltöztem és néhány pólót, három nadrágot, fehérneműt és a tornacipőmet bele tettem a Nike táskámba.Felvettem a lapos talpú csizmámat, ami elég kényelmes volt.Lementem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet...

-Hát te?-Kérdezte meglepetten Luke, a tesóm.-Miért vagy felöltözve?

-Öhm...Csak unatkoztam és neki álltam ruhát szortírozni.-Vontam vállat-Unatkoztam.És te?!

-Hát...Éhes vagyok.-Vont vállat, majd kivett egy csokit a fiókból.

-Ugye tudod, hogy mi a véleményem az éjszakai nassolásról?-ttam meg a vizemet, majd elindultam fel a lépcsőn.

Eszembe jutott még valami...Az a nyári ruha amit anyutól kaptam.Egy hófehér, lenge, de csinos ruha.Hozzá még a fehér sarum és kész!Felkaptam a tatyimat a vállamra és mentem is, hogy vissza jussak Zafira-hoz...

1.Fejezet: Ismerkedés

-Köszönöm a vacsorát!-Álltam fel az asztaltól.-Elmehetek?

-Sipírc!-Intett fejével mosolyogva a bátyám.

-Kösz...Na hali!-Mondtam vigyorogva, majd felsiettem a lépcsőn.

Bementem a szobámba...

A pizsimet levettem és felöltöztem.

A szürke, kapucnis felsőmet vettem fel, egy koptatott, sötét farmert, a szürke tornacipőmet.A hajamat copf-ba kötöttem jó szorosan, a fejem búbján.És kész is voltam...Bementem a gardróbba, át a pánikszobámba és a könyvespolchoz...

A nagy, vastag, bőrkötéses, ősrégi könyvet kihúztam, mire a titkos ajtó elő bukkant...Átléptem...

Már két napja, hogy ide járok, ide a titkos világba...

Mindig magányosan jártam az erdőket, de nem mentem túl messzire...

Ugyan olyan ragyogó idő volt, a fű dús és zöld, a fák nagyok, a virágok gyönyörűek...Tisztára mint a National Geographic-ban...Csak ez igazi, életnagyságú...Tök durva...

Ekkor hangokat hallottam a bokrok közül...Automatikusan oda néztem.Semmi.

-Hahó...Van ott valaki?!-Kérdeztem halkan.

Semmi...Aztán megkönnyebbülve mentem tovább...Vagyis mentem volna...

-Ki vagy te?!-Szólalt meg egy női hang mögöttem...Megfordultam és...Alig hittem a szememnek.

Na jó...Tényleg egy ló szólalt meg?!Vagyis...Létezik egyáltalán beszélő ló?!

-Hahó...Hallod amit mondok?!-Szólalt meg ismét, majd egyet előre lépett.Én meg hátra.

-Te...Te beszélsz?!-Kérdeztem vissza.

-Igen...Úgy tűnik.-Bólintott.Bólintott?!?!Na jó...Én megbuggyantam!

-Öhm...Én...Két napja fedeztem fel ezt a helyet...-Motyogtam.-Jah és...Lily vagyok...

-Zafira...-Mondta.-Hogy kerültél ide?!

-Hát én...Juneau környékén lakom és...A gardróbomban egy titkos szobából, a könyvespolcon volt az a nagy könyv és én...-Hebegtem.

-Várj...Mit mondassz?!-Nevetett fel.

-Öhm...Fogalmam sincs...-Hajtottam le a fejem.

-Gyere, ülj fel a hátamra...-Intett fejével maga felé.

-Hova megyünk?!-Kérdeztem tétován.

-Ahj...Hogy ti emberek mennyit kérdezősködtök!A király elé...Tudnia kell, hogy...Egy idegen van a földjén.-Mondta.

-De...Na jó!Még egy kérdést Zafira...-Sóhajtottam, majd bólintására folytattam.-Mégis...Hol vagyok?!

-A Második Világban, Cantante-ban...-Mondta.

-Oké...-Sóhajtottam, majd oda mentem a hófehér paripához és felültem a hátára.

-Kapaszkodj...-Mondta, majd olyan sebes vágtába fogott, hogy olyat én még nem láttam...

Már vagy húsz perce biztos, hogy vágtattunk, amikor Zafira lassított, majd megállt...

-Üdv Cantante Királyának, III.Frederic Királynak várában!-Mondta, én meg végre fel pillantottam...Egy dombon egy hatalmas, gyönyörű vár állt...Ilyet se látni minden nap!

-Azt a...-Ámultam el.-Csodaszép...

Aztán Zafira ismét megindult...A kaput kinyitották nekünk az őrök és én Zafira hátán összébb húztam magam...Mindenki úgy megbámult...Kínos volt...Aztán megálltunk egy lépcső előtt.

Az előttünk lévő két szárnyas, kovácsolt vas keretes, vastag fa ajtó kitárult...

Egy középkorú, hosszú hajú férfi jött ki, akit szolgák ugráltak körül.

Leszálltam Zafira hátáról...Aki fejet hajtott.

-Frederic Király...-Mondta a ló...Heh olyan durva mondan, hogy ló...

-Hát te meg ki vagy?-Fordult felém a király, miközben méregetett.Zafira megbökött fejével, mire egy kicsit én is meghajolgattam...

-Öhm...Én...A nevem Lily...És...-Pillantottam Zafira-ra.

-Az erdőben találkoztunk...Azt mondta, hogy két napja fedezte fel Cantante-t...-Fejezte be a mondatot a...Paci....

-Értem...Nos...A nevem Frederick Cantante...Cantante királya, s uralkodója...-Bólintott.-Érezd magad otthon!

Ekkor egy ló vágtatott be a kapun, felpáncélozva, mögötte nemsokkal még kb...Húsz ló, lovassal.

Az elől álló lovas leszállt, s a sisakját is levette...A király elmosolyodott...

-Fiam!-Tárta ki karjait az említett.

-Atyám!-Hajtott fejet a fiú, majd megölelte az apját...

Tekintete rám tévedt...elképesztően gyönyörű kék szemei voltak...Mint az apjának...Helyes volt...

-Mi hír nyugaton?-Kérdezte a király.

-Újabb farkasok jöttek Meridas-ból...Egyre többen vannak.-Felelte gondterhelten a fiú.-Ez ki, atyám?-Bökött fejével rám.

-Oh...Ő itt Lily...Egy...Eltévedt leány...-Mondta a férfi.

-Öhm...Igen...Fogalmazhatunk így is.-Bólintottam lassan.-Lily Ann Leroy...Vagyis...Lily.-Mutatkoztam be.

-William Cantante...Will...-Biccentett.-Itt lesz elszállásolva, a kastélyban?-Pillantott apjára aki viszonozta fia, mindent tudó, selytelmes pillantását, majd bólintott.

-Zafira!Elmehetsz!Lily...A szolgálólányom megmutatja a szobádat...Érezd magad kényelemben!-Mondta a király, majd fiávaL-aki megjegyzem még mindig engem bámult-elment...

Egy szőke, fonott hajú lány lépett oda hozzám...

-Kérem kövessen!-Mondta, majd bementünk...

Én meg csak ezt ismételgettem magamban:

Hová a fenébe kerültem?!?!

Előszó

Egy más világ...

Mindig erről álmodtam.Egy olyan világra, ahol végre kikapcsolhatok, ahol nem kell aggódnom a mindennapi gondok miatt.Ahova belépek és minden boldog, jó és gondtalan.

És ezt megkaptam akkor amikor elköltöztem a bátyámmal, s a gyámommal New York-ból.Elköltöztünk a családi házból, mivel a szüleink...Meghaltak egy bankrablás során...

Az új házunk Juneau környékén van, jobban mondva...Az isten háta mögött.

Mégsem unatkozom.Mert, miután a szobám gardróbjában felfedeztettem egy titkos, "pánkszobát" és ott a könyvespolc mögött egy ajtót találtam...Az életem megváltozott.Olyan helyekre jutottam el, amelyekben nem is hittem...Ezidáig...